A vemhességi toxikózis leginkább az elhízott, keveset mozgó nőstényeknél jelentkezik (főleg a forró, nyári hónapokban), az első és második vemhességnél gyakrabban tapasztalható (leginkább a másodiknál). Legtöbbször a vemhesség utolsó heteiben, vagy a szülés utáni 7.-10. napon észlelhető, a tengerimalac csak gubbaszt, nem eszik, nem iszik, szervezetében elszaporodnak a ketontestek, lehelete és vizelete acetonszagú. Számos, eddig kevésbé ismert tényező is hozzájárulhat e betegség kialakulásához. Bizonyos, hogy az elhízás, a stressz (!), a tengerimalac tartózkodási helyének magas hőmérséklete, az étvágytalanság, a mozgáshiány, a víz- és élelemadag korlátozása, a nem megfelelő étrend, a túl nagy számú (!), gyakori fialás jelentősen elősegítik a vemhességi toxikózis kialakulását. Kevés sikerrel gyógyítható, éppen ezért az egyetlen, legjobb megoldás a megelőzés. Mivel a vemhességi toxikózis a forró nyári hónapokban gyakrabban volt tapasztalható, a fedeztetést érdemes úgy beütemezni, hogy a júliusi-augusztusi hónapokban a nőstény ne legyen vemhes. A vemhességi toxikózis egy másik formája a pre-eklampszia (görcsrohamokkal járó toxikózis), az anyaméh érhálózatában a vérkeringés nem megfelelő, ez méhlepényvérzést, üszkösödést okoz. A tünetek itt is hasonlók (étvágytalanság, ketózis).

Szoptató nőstényeknél (ritkán) előfordulhat, hogy a tej a csatornácskákban elzáródik, ilyenkor a nőstény emlőjét gyengén sós, meleg vízzel (felváltva kamillateával is) mossuk meg.