A Tengerimalac

A tengerimalacok több faja közül az általunk tartott a Cavia Porcellus.
Hazája Dél Amerika, az Andok hegyei, ahol 4000 méter magasságig megtalálható.

A tengerimalac eredeti vad tipusa.

Életmódjában is ehhez a környezethez alkalmazkodott.
Fontos, hogy megismerjük eredeti életmódjukat, hiszen ezen keresztül megtudhatjuk, mire van szüksége kedvencünknek.
Élőhelye ritkás növényzetű, sziklás terület, ahol a megfelelő mennyiségű táplálék megszerzése nem könnyű feladat, ezért csoportokba verődve méretükhöz képest nagy területeket járnak be táplálék után kutatva.

Völgy az Andok hegységben.	Gyér növényzetű, sziklás terület az Andokban.	Ilyen körülmények között nehéz a táplálék megszerzése.

Mint a fentiekben arról már írtam, életmódjukban is teljes mértékben alkalmazkodtak ezekhez a körülményekhez.
A kölykök születésükkor már nyitott szemmel jönnek a világra, és pár óra elteltével követik anyjukat mindenhová.
Azért fontos ez a tény, mert ebből is jól látszik, hogy már a kölyköknek is képeseknek kell lenniük arra, hogy a ragadozók elől anyjuk vezetésével elfuthassanak és követhessék a táplálékszerzés miatt megtett folyamatos helyváltoztatás közben.
Persze ahhoz, hogy születésük után ennyire fejlettek lehessenek, arra van szükség, hogy azokon a fejlődési szakaszokon még az anya méhében átessenek, amin a rágcsálók többsége születése után megy keresztül.
Vemhességi idejük is jóval hosszabb, mint a legtöbb rágcsálóé.
Még az anya méhében kifejlődik a szőrzet, a fogak, és fejlődésük annyira előrehaladott a születéskor, hogy az azt követő fél órán belül képesek járni és futni is.
Más kisrágcsálók, egér, hörcsög születéskor csupaszok, szemeik még nincsenek nyitva, fogaik még nem fejlődnek ki.
Ez is bizonyítja, hogy az a köztudatban szereplő tévhit, miszerint a tengerimalacok üregekben élnek, teljes mértékben helytelen.
Ha így lenne, nem volna szükség a születést követő helyváltoztatás képességére.
A rejtőzködés természetesen része életüknek, főleg veszély esetén kövek alá magasabb növények közé bújnak el.
A másik, ami a tengerimalacokra a legtöbb rágcsálótól eltérően jellemző, hogy kölykeik a születést követően akár néhány órával már szilárd táplálékot is fogyasztanak.
Emésztése főleg a fűfélék fogyasztására épül, hiszen élőhelyükön is ez alkotja a felvett táplálék döntő többségét.
Természetesen kis mennyiségben fogyaszthatnak magvakat és többféle növények terméseit, de ezek csak időszakosak és nem jelentenek táplálkozásukban számottevő mennyiséget, ezért fontos a magas rosttartalmú élelem etetése, mint a széna vagy nyári időszakban a különböző kerti gyomok!
Hőigényük is eredeti élőhelyükkel van közvetlen összefüggésben, hisz az Andok hegyeiben nem jellemző a túl magas hőmérséklet.
Leginkább a 15-20 fok körüli hőmérsékletet kedveleik.

Fennsík az Andokban.

Nagy melegben nem érzik jól magukat, és különösen a vemhes nőstényeket nagyon megviseli a nyári kánikula.
Testük könnyen felhevül, mivel semmi nem segíti őket a felesleges hő leadásában, ahogy az embert a verejtékmirigyek, vagy a kutyák esetében a nyelvüket sűrűn behálózó hajszálerek.
Az otthonunkban tartott tengerimalacok is sok szempontból igénylik azokat a körülményeket, főleg a táplálék és hőigényük tekintetében, amikhez élőhelyükön alkalmazkodtak és így alapigényükké vált.
Kijelenthetjük, hogy tartásuk nagyobb körültekintést igényel több szempontból, mint más rágcsálófélék.

írta : Komlódi Zsolt